13. fejezet

Sziasztok! Miután eléggé elhanyagoltam mostanában a blogot, így a nyári szünetig egy újabb hírem lenne. Kb. Június közepéig határozatlan, hogy mikor lesz rész, ugyanis most itt lesznek a vizsgák, és általában hétvégén készülök rájuk. Így a vasárnapi rész kirakás lehetséges, hogy elmarad. De helyette amikor csak tudok, hozok egy új részt! Szóval, jó olvasást! :))

- Na, és beiratkozol a suliba? -kérdezte Chad Aishatól, miután megtudta, hogy mégsem megy el.  Aisha egy kicsit gondolkodott, aztán mosolyogva bólogatni kezdett.

- Igen! Gondolkodtam tegnap, és végül rájöttem, hogy nem veszítek semmit azzal, ha beiratkozom!

Clary érezte Aisha hangsúlyán, hogy célozni próbál.

- Ez remek! -tapsolt egyet Chad. - Az igazgató most nincsen itt, de holnap itt lesz a tanárokkal együtt elvileg. Ha holnap feljössz, akkor be tudsz iratkozni! - magyarázta Chad Aishanak, mire Clary és Brian elmosolyodott.

- Hagyjad már Chad, Aisha már levegőt is alig kap, annyi mindent zúdítasz rá egyszerre! - szólta meg Brian, mire Chad vigyorogva ránézett.

- Csak segítek neki! De ha zavar, hogy ennyit beszélek, akkor szólj és elhallgatok! - fordult Aisha felé.

- Nem, nem zavar! - mosolygott.

Clary furcsállta ezt a hirtelen jött jó kedvét, hisz, tegnap még, amikor Chad szóba jött, nem volt ilyen vidám.. De ameddig Aishanak jó kedve volt, addig őt nem zavarta.

- Szia! - köszönt a telefonba Luke.

- Szia! Na, minden rendben? - kérdezte a nő.

- Igen! Dél körül, amikor felkelt, már egészen jól érezte magát, most a sulibuliban van. - közölte Luke.

- Remek! Ne felejtsd el a tervünket! Minden áron meg kell védened! -utasította.

- Tudom, nem felejtettem el. De miért kell megvédenem? Egyáltalán miért ilyen fontos neked?

- Az legyen az én titkom! - mosolyodott el keserűen a nő.

- Gondolom, készülsz valamire Larisa! Ha bántani akarod, akkor mondj egy indokot, hogy miért! Mert ártatlanul bántani valakit, bűncselekmény!

- Ó Luke, hidd el, nem csak egy indokom van. Ráadásul nem kis dolgokról van szó. De ez hosszú történet, és mint mondtam, neked erről nem kell tudnod! Most pedig menj Clary után, nem kell, hogy a buliban történjen vele valami! - szólt még a telefonba Larisa, majd kinyomta.

Gondolkodni kezdett. Már rég óta ismerte Claryt, a mennyből kezdte el figyelni, még akkor, amikor ember volt. Aztán, ahogy sötét angyal lett, megláthatta a durva, rossz oldalát is. Nem értette, hogy Clary miért közeledett ilyen hirtelen Brian-hez. Ahogyan azt sem értette, miért lakik a Földön. Úgy érezte, hogy bántani akarja Briant, de ő ezt nem fogja hagyni! A dühtől rácsapott egyet az asztalra, ami előtt ült. Erejétől még ő maga is megijedt, kis híján megrepedt az asztal a rámért ütéstől. Elkezdett magában számolni, mindig ezzel nyugtatja le magát. Már amikor hatásos! Egyre jobban féltette Briant, végül nem bírta tovább, elment a sulibuliba, hogy figyelhessen Brianre.

- Nézd csak, ki jelent meg! - mutatott az ajtó felé Brian. Mindenki az ajtóra szegezte a tekintetét, ahol Lia tanárnő állt.

- Barna lett a haja? Tegnap még fekete volt! - csodálkozott Clary.

- Nem, eddig is barna volt a haja. Úgy, ahogy a szeme! - értetlenkedett Brian.

- Nem, ez nem igaz! Komolyan mondom, hogy én tegnap fekete hajúnak, és szürke szeműnek láttam! - vitatkozott Clary.

- Tényleg barna volt a haja és a szeme is! - állt Brian oldalára Chad.

Aztán Clarynak eszébe jutott, hogy miért látta másnak a tanárnőt, mint Brianék. Biztosan alakot váltott. De ezt csak az emberek látják, az angyalok olyannak látják, amilyen valójában. Már csak azt nem értette, miért lett hirtelen a "képzeletbeli énjének" barna haja. A szürke szem viszont megmaradt.

- Biztos képzelődtem! - rázta a fejét Clary.

- Nincs kedvetek táncolni? - terelte el a témát Aisha, amiért Clary egy gyors hálálkodó arcot küldött felé.

- Az lányos dolog! - húzta el a száját Brian, mire mind a hárman tágra nyílt szemekkel néztek rá. - Csak vicceltem! - kezdett el nevetni. Felállt a helyéről, és megindult a parketta felé. - Na mi az, nem jöttök? - tárta szét a karját.

A többiek erre megindultak, mindannyian lesétáltak. Aisha Chaddel, Clary pedig Briannel táncolt. Mondjuk a buli végére cseréltek egy kicsit, de aztán annyira kifáradtak, hogy inkább hazamentek. Aisha Claryval tartott, volt még mit megbeszélniük. Leültek a kanapéra, egy ideig mindketten csendben maradtak, nem tudták, hogyan kezdjenek hozzá.

- Nagyon sajnálom a tegnapi napot! Nem akartam úgy neked esni, de rosszul esett, hogy nem avattál be abba se, hogy én hogyan jövök ki ebből az egészből! Mostanában, mióta itt élsz a Földön, nemigen beszélünk, nem találkozunk, és félek, hogy egyszer elveszik a barátságunk, azt pedig nem szeretném.

- Tudod, hogy küldetésbe kaptam, hogy követnem kell Briant, ahogy azt is tudod, hogy a főnök küldött le, nem önszántamból jöttem ide. -nézett rá Clary. Soha nem volt jó a bocsánat kérésben.

- Tisztában vagyok vele, ahogy azzal is, hogy nem lett volna muszáj elfogadnod a főnök kérését. Volt választási lehetőséget, és te ezt választottad, most viselned kell a következményeit. Minden döntésnek megvan a maga szépsége, ám a maga hátránya is!  Ha nem is mondta, akkor is gondolhattál volna arra, hogy valamikor a főnök megfog hozni egy ilyen döntést!

- Tényleg gondolnom kellett volna rá, de akkor ez nem sikerült, el voltam foglalva azzal, hogy jól csináljam meg a küldetést!

- És szerintem most azon gondolkodsz, hogy mitévő legyél. Ugyanis, csak rád kell nézni, és még a vak is meglátja, hogy szerelmes vagy Brianbe. A célpontba! - mosolygott Aisha. Szerette a romantikus dolgokat, most pedig úgy érezte, hogy egy szerelmi dráma közepébe csöppent.

- Micsoda? Ez nem is igaz! Hogy lennék belé szerelmes? Alig ha ismerem egy hete!

- Én is korán rájöttem arra, hogy mit érzek Dake iránt. Talán egy hét kellett hozzá. -vonta fel a szemöldökét Aisha. Ha tudta volna, hogy mit gondol Clary a kettejük kapcsolatáról..

- Az te vagy. Én pedig én, és tudom, hogy nem vagyok szerelmes Brianbe! - mondta, de közben elpirult. Aishának tágra nyíltak a szemei. A szája elé kapta a kezét, majd felpattant a kanapéról.

- Te elpirultál! Elpirultál, ami azt jelenti, hogy tényleg szereted! - mutogatott Claryra, mire ő forgatni kezdte a szemét. Szerette Aisha hiperaktívságát, de amikor romantikus hiperaktívságba kapcsol át, Clary nem tud mit kezdeni vele. Így egy nagy sóhaj közben válaszolt neki.

- Igen, szerelmes vagyok Brianbe! - akár mennyire is unottan mondta, lelke mélyén ő is ugrándozott volna. Hisz bármennyire is nem akarta bevallani, tényleg szereti Briant, ezzel pedig ő is tisztában van.

- Tudtam! - ölelte át Aisha. - És, mikor akarod elmondani neki?

- Elmondani? Várj, had gondolkodjak... soha!

- De miért?

- Mert nem hiszem, hogy ő is így érezne irántam, és nem szeretném elrontani a barátságunkat azzal, hogy vallomást teszek neki.

- A nemleges válasz már ott van a vallomásra, a kérdés az, hogy szeretnél-e belőle igent csinálni! - mondta komolyan Aisha.

- Te mégis mikor lettél ilyen bölcs? - húzta össze a szemeit Clary, úgy méregette barátnőjét.

- Eddig is ilyen voltam! - vigyorgott. - Na, de most komolyan! El kell mondanod neki, hogy mit érzel iránta!

- De nem szeretném! - mondta hangosabban a kelleténél Clary.

- Oké, értem, hagyjuk ezt a témát. Akkor a másik. Mit szólnál ahhoz, ha én is leköltöznék ide, a Földre? Akár lakhatnánk itt mind a ketten! - vetette föl Aisha, mire Clarynak felcsillant a szeme. Örülne annak, ha nem kéne egyedül laknia egy ekkora házban, de nem is akarta veszélyeztetni Aishat.

- Hát, nem is tudom! Alap járaton nem lenne rossz ötlet, csak van egy olyan bökkenő, hogy a jó angyalok megtámadnának téged is. És ezt nem szeretném!

- De megtudom védeni magam! Nem is leszek a terhedre, esküszöm! - könyörgött Aisha, ami kezdett egyre furább lenni Clary számára.

- Aisha, mi történt veled? Nagyon fura vagy ma! Először mosolyogsz, amikor Chad beszél hozzád, tegnap pedig még ölni tudtál volna azért, ha valaki kiejti a nevét. Aztán pedig unszolsz, hogy mondjam el Briannek, mit érzek iránta. Most pedig ide akarsz költözni. Legutóbb akkor voltál ilyen, amikor... Jézusom! Szakítottatok! Szakítottatok Dake-el! - ugrott fel a kanapéról most ő.

- Jó tudni, hogy ennyire ismersz! -mondta Aisha, egy szomorú mosoly kíséretében.

- Mi történt? -ült le mellé Clary, finoman átölelve Aishat.

- Szakított. Azt mondta, nem bírja már velem folytatni, elege van belőlem. Majd fogta magát, és elment. Bár lehet, hogy így volt jó!

- Én mondtam, hogy valami nem stimmel azzal a sráccal! De tudod mit? Jobbat érdemelsz nála! Egy olyas valakit aki szeret, és tiszteletben tartja a döntéseidet. Ha elakart menni, és el is ment, annak biztos, hogy van valami oka. Amit lehet jobb, ha nem tudunk. Öhm.. hát ezzel biztos nem segítettem! -nevetett kellemetlenül Clary.

- De igen! Hidd el, hogy segítettél! -ölelte át szorosan.

Végül Clary beleegyezett abba, hogy Aisha leköltözzön hozzá. Viszont a holmiját csak holnap fogják a lakásba vinni, mert mára már eléggé kifáradtak. Mind a ketten lefürödtek, - Clary adott egy pizsamát Aishanak - és mentek is aludni.

- Ébresztő! - kiáltott Clary. Aisha, ijedtében legurult az ágyról. Clary nevetve segítette volna fel, de Asiha bosszúból lerángatta őt is a földre.

- Ez aztán érdekes ébresztés volt! -kötötte fel a haját Aisha. - Na, akkor mi legyen a mai terv?

- Először is együnk, mert éhes vagyok! - mondta Clary, a gyomrán tartva a kezét, attól félve, hogy ha elengedi, az megkordul.

- Rendben, akkor reggelizzünk!

- Pirítós jó lesz? - kérdezte Clary, bár már el is kezdte sütni a kenyereket.

- Persze! -mosolygott Aisha. - És utána?

- Utána végig járod a házat, és választasz magadnak szobát. Addig én elkezdek nálad pakolni. Ha választottál, akkor pedig jössz segíteni. Ha kész vagyunk a pakolással, lehozzuk a dobozokat vagy bőröndöket, vagy azt amibe pakolunk, és kipakoljuk itt a holmijaidat! - mesélte el a tervét Clary, közben pedig elkészült a pirítós. - Mit kérsz hozzá? Narancslé, kakó, tej, tea? - sorolta, és sorolta az innivalókat Clary.

- A narancslé jó lesz!

Clary kiöntött két pohárba narancslevet, elővett két tányért, és letette az asztalra  a pirítóssal és a narancslékkel együtt. Hamar végeztek a reggelizéssel, így Aisha elkezdte körbejárni a szobát, Clary pedig elrepült Aisha házához. Szerencséjére volt egy pár bőröndje Aishanak, - sokat utaztak együtt -, de nem volt elég. Inkább először a ruhát kezdte el pakolni, mert abban biztos volt, hogy azokat elakarja magával vinni. Szépen összehajtogatta őket, hogy amikor kiveszik a bőröndből, ne kelljen újra a hajtogatással vacakolni. Aishanak eléggé sok ruhája van, olyannyira, hogy két szekrényben tárolja őket. Mire Clary végzet az első szekrénnyi ruha összehajtásával, már el is ment a kedve a hajtogatástól. Kedvtelenül nyitotta ki a másik szekrényt is, amiből kidőltek a ruhák. Igen, Aisha nem éppen mondható szorgosnak a ruhák hajtogatását illetően... Clary nyöszörögve vett fel a földről egy ruhát, és elkezdte hajtogatni. Aztán, ahogy jobban megnézte, rájött, hogy az-az ő pólója.

- A kis sunyi! Mennyi ideje keresem már ezt a felsőt! - gondolkodott el, majd vállát rángatva berakta a többi ruha közé. Mire végzett a ruhák hajtogatásával, Aisha is megérkezett.

- Megvan a szoba!

- Össze vannak hajtva a ruháid. Na meg, az én ruháim negyede is. -dörmögött Clary.

- Igen, egy-két darab nálam maradt! -kuncogott Aisha.

- Észre vettem! - bólintott mosolyogva Clary. -Még csak a ruháid vannak becsomagolva, a többi holmidhoz nem nyúltam hozzá, mert nem tudom, hogy melyiket szeretnéd hozni, és melyiket szeretnéd kidobni, vagy eladni.

- Hogy mit csinálni? - döbbent le Aisha.

- Figyelj Aisha. Ugye azt te sem gondoltad komolyan, hogy az összes cuccodat lefogjuk vinni? Oké, hogy nagy a lakás, de annyira nem, hogy ez mind beférjen! Hisz tudod, ott vannak az én holmijaim is! És ha én is megtudtam válni egy pár dologtól, akkor te is megtudsz! - veregette vállon Clary "együtt érzőn" Aishat, majd megindult a konyha felé.

- Kezdjünk itt. Pakold ide, ami kelleni fog, és pakold ide azt, ami nem. - mutatott az asztal két részére Clary. - A nagyobb tárgyak, mint például a sütő, vagy a mikró, nem fognak kelleni, mert van már! - tette hozzá gyorsan, még mielőtt Aisha elkezdene azon gondolkodni, hogy azokat hogyan vigyék majd le.

Aisha elkezdett gondolkodni. Komolyan, megfontoltan nézegette a tárgyakat, majd elkezdett pakolni. Körülbelül negyed óra múlva, minden dolog az asztalon és az asztal mellett volt, amit ellehetett mozdítani.

- Oké! -csapta össze a tenyereit Clary. - Ezekre ne lesz szükség, ezek nálam is vannak! A tartalék pohár, tányér, evőeszköz még jól jöhet! -vett el egy párat az említett dolgokból Clary, és belehelyezte egy bőröndbe.

- Ne már! Most tényleg itt akarod hagyni ezt a sok dolgot? - nyavalygott Aisha.

- Igen Aisha, ugyanis, ha mindent elviszünk, nem fogunk tudni mozdulni sem a házban! Most pedig irány a fürdő! - sietett el Clary, mielőtt Aisha még tovább nyavalyogna.

Ugyanúgy két kupacot csináltak, egy olyat amibe azok kerültek, amiket ott hagynak, és egy olyan, amibe az elvihető holmik kerültek. Aztán mentek a nappaliba.. majd ismét vissza Aisha szobájába. Hiába, Clary alig tudta megfűzni Aishat, hogy a legtöbb szobában van tévé, ahogy láthatta, nem kell elvinni a sajátját, de azért Aisha még ragaszkodott egy ideig, mire lemondott róla. Fáradtan, és nyűgösen kezdték el lecipelni a bőröndöket Claryhoz. Mint kiderült, tényleg nem volt elég a bőrönd, így Clary elvitte magától azokat a dobozokat, amikbe az ő holmijait hurcolták. A lecipelés ment a leggyorsabban. De tényleg! Aztán jött a kipakolás. Aisha azonnal a szobájával akarta kezdeni, így Clary magára hagyta, hadd pakolgasson a szobájában, ő pedig elkezdi valahol máshol. Mire Clary végzett a fürdővel és a konyhával, Aisha még csak ott tartott, hogy berakta a ruháit a szekrényekbe, és kipakolta a könyves polcra a könyveit. Clary, amikor benyitott hozzá, Aishat a szoba közepén találta, az ágyat szuggerálva.

- Azért, mert bámulod, nem fog magától rámenni a lepedő, ahogy a takaróra és a párnákra sem a huzat! - bökte vállon Clary.

- Tudom. De azon gondolkodtam, hogy nem tehetnénk be az ablak alá az ágyat?

- Te most csak viccelsz velem ugye? Akkor a tévét is el kell vinni, hogy szembe legyen veled! - mondta Clary tágra nyílt szemekkel.

- Nem viccelek! Tényleg azt szeretném, ha az ablak alatt lenne az ágyam! - biggyesztette le az ajakit Aisha. Clary ilyenkor nyolc évesnek nézte.

- Gyerünk! - sóhajtott Clary. - Háromra megemeljük, és az ablakhoz visszük! Egy, kettő, há...

- Nem gondolod, hogy egy kicsit korai lenne még az ágy emelés?

Clary annyira megijedt a hangtól, hogy fölegyenesedni sem mert.

- Luke! Szia! Hát te, hogy-hogy itt vagy? Azt hittem már elmentél.. - csodálkozott Clary.

- Igen, elmentem, de attól még rád fogok nézegetni addig, amíg biztosan nem leszel jól! Most pedig engedj oda, majd én segítek!

Clary annyira megvolt lepődve, hogy még megköszönni is elfelejtette Luke segítségét. Elvitték Aishaval az ablak alá az ágyat, vele szemben pedig a tévét. Még volt mit kipakolni Aisha szobájába, de nem volt kedvük nekilátni.

- Hol hagytad a kis barátnődet Cl-Claryt? - kérdezte Briant az anyukája.

- Otthon van. Gondolom pihen, és élvezi a téli szünetet.

- Nem szeretnéd áthívni ma vacsorára?

- Nem tudom, nem hiszem, hogy most eltudna jönni!

Brian egyáltalán nem akarta, hogy Clarynak látnia kelljen, milyen az állapota a családjával.

- Miért?

- Mert tegnap rátámadtak, és rosszul érzi magát! - bökte ki Brian.

- Oh. Értem! - bólogatott az anyukája. - Lassan kész az ebéd! Megterítenél?

- Persze! - bólogatott Brian. - Jenna!

- Igen? - fordult meg az anyukája.

- Rákérdezek azért Clarynál, hogy eljön-e! - varázsolt az arcára egy halvány mosolyt.

Mióta az igazi anyukája meghalt, és Jenna a helyére lépett, mindig is gyűlölte őt. Hogy miért, azt nem tudta, de volt egy olyan sejtése, hogy azért, mert ha átengedi Jennát az édesanyja helyére, akkor úgy érezné, hogy végleg elvesztette őt. Nem szeretett ilyen lenni Jennável, mert tudja, hogy nem érdemli meg, de valamikor nem tudja tartani magát. Ilyenkor pedig mindig bűntudata van.

- Nem tudod, hogy kié az a kocsi? -nézett ki az ablakon Jenna.

- A kék? A matek tanárnőmé.

- Már vagy ötödjére megy el itt! - rázta a fejét.

- Tényleg? Lehet titokban rendőr is, és őrködik! - próbált viccelődni Brian, de nm sült el valami jól.

- És mi van, ha nem az miatt köröz itt? Mi van, ha nem is tanár, csak annak adja ki magát? Mi van, ha...

- Jenna, nyugodj meg! Új tanár, lehet, hogy nem rég költözött ide, és még nem tudja fejből az utat a házához.

- Nem értem, hogy tudsz mindenre ilyen optimistán gondolni! - rázta a fejét hitetlenkedve Jenna, majd visszasétált az ebédhez.

Brian megterített, Jenna pedig kiadagolta az ételt. Csak ketten ettek, Brian apukája ma dolgozott, nem tudott ott lenni velük. Néma csendben kanalazták a levest, utána pedig továbbra is csendben ették a sült csirkét a salátával. Brian hamarabb végzett mint Jenna, és megköszönte az ebédet és felállt. Felvette a cipőjét és a kabátját, majd, mielőtt kilépett volna az ajtón, odakiáltott egy "majd jövök"-öt Jennának, és kilépett a mínuszokba.

- Nem, nem és nem! Nem segítek. Vagy egyedül pakolod ki, vagy megvárod vele a holnapot, és együtt kipakoljuk!

Clary és Aisha a földön kuporogtak. Luke már el is ment, csak ellenőrizte, hogy Clary jól van-e.

- Ne már, légyszi! Már csak két doboz van, azt még megcsináljuk, és készen is leszünk, nem kell vele holnap babrálni!

- Nagyon sokkal fogsz még nekem jönni ezért! - tápászkodott fel a földről Clary, majd felsegítette Aishat is.

- Huh, mennyi mindennel jövök már neked! - vigyorgott Aisha, amolyan "te is tudod, hogy mindig ezt mondod" arccal.

- Ne legyél ilyen, mert nem segítek! - bökte oldalba Clary, mire Aisha leütögette magáról Clary karját.

Kis idő múlva véglegesen neki kezdtek az utolsó kettő dobozhoz is. Az egyikben egy olvasó lámpa, és még több könyv volt, a másikban pedig egy lávalámpa, és pár mappa, tele lapokkal.

- Ilyen nincs! Készen vagyunk. Végeztünk vele. Ezt el sem hiszem! - dőlt arccal az ágyba Clary, Aisha pedig ráugrott Claryra.

- Ha egyszer leszállsz rólam, ezt nagyon megkeserülöd! -motyogott Clary.

- Nem megyünk ebédelni? Éhes vagyok! - kérdezte Aisha, mit sem törődve Clary előbbi mondatával.

- Ha leszállsz rólam, akkor rendelhetünk pizzát!

Aisha azonnal le is pattant Claryról. Clary ahogy felállt, még rálökte az ágyra Aishat, majd kiment a nappaliba a telefonjáért. Amíg rendelt, kinézett az ablakon. Egy kék autó állt előttük, és nem éppen tűnt úgy Clarynak, hogy a benne ülő hamarosan elakar menni. A telefonálás alatt, végig ott volt, majd egyszer csak elindult. Clary kopogást hallott. Félve ment az ajtóhoz, nem tudta elképzelni, hogy ki lesz az. Aztán amikor kinyitott az ajtót, meglátta Briant.

- Szia! -köszöntötte Clary. - Gyere be nyugodtan!

- Mindjárt megyek is haza, csak kérdezni szeretnék valamit. Nem lenne kedved ma átjönni vacsorára? Jenna látni akar téged!

- Nagyon megharagszol, ha nem megyek? Ma költözött át hozzám Aisha, és egész nap pakoltunk, fáradt vagyok!

- Persze, megértem! Akkor jó pihenést, majd máskor találkozunk! -köszönt el Brian.

Clary szomorúan csukta be az ajtót, nem tudta elképzelni, miért mondta le Briant.