Sziasztok! Nagyon sajnálom, hogy így szét vagyok csúszva a
bloggal... Nem fogok kifogásokat keresni, eleget tettem már.. Miután már egy
ideje nem volt rész, így megpróbáltam egy extra hosszút összerakni. De ami a
füzetemben hat oldal volt -nagy füzetem van, de tényleg! - az itt nem tűnt
valami soknak. Így azt is hozzá írtam, ami a következő részből már megvolt. De
folytatni nem volt időm, mert megszakításokkal egész nap ezt írtam, és
kifogytam az ichletekből ><. Eléggé befejezetlen a vége, de ne
aggódjatok, ki foglak engesztelni titeket a következő résszel. Hogy mikor
várható, az még nem publikus :DD. Tényleg nagyon sajnálom, de nyáron ez
remélhetőleg meg fog változni! -mármint nem az, hogy sajnálom, hanem a
trehányságom :DD-. Na, de addig is jó olvasást az új részhez! :))!
Clary ziláltan ébredt fel. Ismét rosszat
álmodott. Ugyanazt mint eddig. Egy városban volt egy háznál, tél volt,
karácsony. Befelé leskelődött az ablakon, egy családot nézett, akik bent
élvezték a karácsonyt. Énekeltek, ajándékot bontogattak, aztán megjelent a füst,
és sorban megölt mindenkit. A változás annyi volt, hogy a gyerekek még
nagyobbak lettek. Valamiért, olyan ismerős volt Clarynak mind a két gyermek, de
nem tudta honnan. Fáradtan nézett az órára. Még csak huszonnégy óra volt.
Gondolta, akkor megpróbál visszaaludni. Reggel, félig frissen kelt fel. Végül,
már nem a karácsonyi történettel álmodott, hanem valami teljesen mással.
Brianről és róla. Egy parkban sétáltak, Brian hirtelen megállt. Clary még ment
volna tovább, de Brian megragadta a karját, és maga felé fordította, majd
szerelmet vallott Clarynak. De mielőtt Clary válaszolhatott volna, addigra
felébredt. Morogva ment be a konyhába, úgy főzte le a kávét, közben pedig
csinált magának valami reggelit. Reggel hat volt, direkt kelt ilyen korán, hogy
nyugodtan tudjon készülődni, ne keljen sietnie.Megreggelizett, majd elment
fürdeni. Hét órára készült el, utána pedig bepakolt, majd várta, hogy Brian,
elé menjen. Majd hét harminckor elindultak az iskola felé.
-És, hogy aludtál? -kérdezte Brian,
viszonylag jó kedvel.
-Hát, jól! -hazudott Clary. Bár az utolsó
álma azért tetszett neki, szóval nem teljesen volt hazugság.. -És te?
-Én is. Kicsit későn aludtam el, de még
így is kipihent vagyok! -mosolygott. -Suli után nem megyünk el valahova
sétálni? -kérdezte, mire Clary is elmosolyodott.
-De! És merre szeretnél majd menni?
-Azt még nem tudom, majd kitaláljuk!
Miközben a délutánon gondolkodtak,
megérkeztek az iskolához.
-Ma lesz az első matekunk az új tanárral,
kíváncsi leszek! -vigyorgott Brian.
-Ha lehet kíméld meg a szívatásaidtól!
-bokszolta vállon a lány, mire Biran nevetni kezdett.
-Megpróbálom!
Becsöngettek. Mindenki lélegzet
visszafojtva állt a helyén, várták a tanárt. Titokban könyörögtek azért, hogy
valami jó fej tanár legyen, ne pedig olyan, mint az előző. Aztán éveknek tűnő
percek múlva, kicsit késve, belépett az új matektanár..nő!
-Sziasztok! Bocsánat a késésért! Lia
Clarkson vagyok, én leszek az új matektanárotok!
A teremben csend honolt. Mindenkim
csodálkozva nézte az új tanárt. Úgy néztek ki, mint az elsős diákok, akik új
környezetbe, ismeretlen emberekhez kerülnek. A tanárnőnek fekete haja. szürke
szeme volt, amit Clary azonnal ki is szúrt. Egy jó angyal. A tanárnő szeme
elidőzött Claryn, majd tovább nézet a többi diákra. Arca olyan karakteresen néz
ki, furcsa, hogy egy ilyen szép nő tanárnő legyen. Bár Clarynak van egy
sejtése, miért a tanári szakot választotta! A tanárnő megkérte őket, hogy
csináljanak egy kis táblát papírból, írják rá a nevüket, és tegyék ki a padjuk
szélére, addig, amíg meg nem jegyzi a nevüket. Az óra elején így megcsinálták a
táblákat. Utána pedig ők is bemutatkoztak a tanárnőnek. Összességében ezzel
ment el az óra. A tanárnő csöngetéskor elköszönt, majd kiment a teremből.
-Azta! Hát, nem olyan, mint az előző, az
egyszer biztos! -csodálkozott még mindig Brian.
-Csukd be a szád, belerepül a légy!
-vigyorgott Clary.
-Ha ha ha! -forgatta a szemét mosolyogva a
fiú.
-Nem szeretnénk meglátogatni Claryt?
-nyöszörgött Catrina.
-Most suliban van, kicsit furcsán jönne
ki! -rázta a fejét Aisha.
-Utána?
-Nem tudom, majd meglátjuk! De mesélj még,
milyen Európában?
-Hát, sokkal másabb, mint itt!
Catrina csak ennyit mondott, így inkább
hagyta ezt a témát. Egy ideig csöndben maradtak, nem tudták, miről beszéljenek.
-Mi lenne, ha délután meglátogatnánk
Claryt? -kérdezte megadóan mosolyogva Aisha.
-Benne vagyok!
-Még hány óra van hátra? -nyöszörgött
Clary.
-Nyugi, ez az utolsó! -mosolygott Biran.
-Hé srácok! Jöttök holnap a tél köszöntő
buliba? -kiáltott oda Chad Brianéknek.
-Hát persze!
-Milyen buliról beszélsz? -kérdezte Clary
felvont szemöldökkel.
-Mi az Brian, be sem avattad? -kérdezte
vigyorogva Chad. -Holnap az iskola rendez egy télköszöntő bulit, amin
megünnepeljük a telet, valamint a szünetet! Öltözék bármilyen lehet, annyi a
lényeg, hogy világos színben gyere! Clary erre felvonta a szemöldökét. Ő, és a
világos színű ruha távol álltak egymástól.
-Nyugi, csak vicceltem! -vigyorgott
önelégülten Chad, majd a barátja felé fordult, de egy pillanatra még
visszanézett Claryék felé.
-Ja, és ha még itt van a barátnőd,
elhozhatnád magaddal! -kacsintott, majd véglegesen a barátja felé fordult, akik
végig magyarázott neki.
-Eléggé megtetszett neki Aisha! -vonta fel
a szemöldökét Clary, mire Brian nevetni kezdett.
-Folyton arról a lányról beszél, akivel
itt voltál iskola látogatáson!
-Igen, ő Aisha! -mosolyodott el Clary.
Csak ekkor jutott eszébe, hogy Brian még nem is látta.
-Majd rákérdezek nála, hogy lenne-e kedve
jönni. -vont vállat Clary.
-Chad örülni fog! -mosolygott Brian.
-Merem azt remélni!
Clary nem rajongott Aisha mostani
barátjáért, túlságosan is fura volt neki. Bármit kérdezett tőle, nem akart
válaszolni...
Becsöngettek. Mindenki a helyére sétált,
várták a tanárt, de nem jött. Öt perc után becsukták az ajtót, és tovább
vártak. Tíz perc után halk ujjongásba kezdet az osztály, majd elkezdtek
beszélgetni. Az utolsó órjuk így egy lyukas óra volt.
-Hiányohatnának többször is a
tanárok!-örvendezett Brian.
-Hát igen, az jó lenne! Értett egyet
Clary.
Hazaindultak, aközben beszélték meg, hogy
lerakják a cuccukat, aztán találkoznak a kávézónál. Egy idő után szétváltak,
Brian ment egyenesen, Clary pedig lefordult. Amint hazaért, letette a cuccát,
megfésülködött, és el is indult a kávézóhoz. Amikor odaért, Brian még nem volt
sehol, így leült egy asztalhoz, és kért egy kávét. Közben jött egy SMS-e. Hol
vagy? Szeretnék neked bemutatni valakit! :) -Aisha.
Clary a szája szélét rágva írt vissza
Aishanak.
Abban a kávézóban, ahonnan Briant
bámultuk. Vele vagyok itt, de nyugodtan gyertek, úgy is szeretnék kérdezni majd
valamit tőled! :)) -Clary
-Szia! Rég találkoztunk! -vigyorgott
Brian.
-Igen, tényleg nagyon rég! -bólogatott
mosolyogva Clary.
Közben a telefonja megint pittyegni
kezdett.
Rendben, akkor mindjárt indulunk is!
-Aisha
Clary eltette a zsebébe a telefont.
-Van egy ötletem! Miért nem hívod ide
Chadet? Aisha úgy is jön ide, akkor Chad megkérhetné, hogy jöjjön el a buliba!
-Nem jó, most nem ér rá!
-Akkor majd megkérdezem én! -bólintott
Clary.
Végszóra Aisha belépett a kávézóba,
mögötte pedig egy lány keresett a tekintetével valakit. Clary azonnal
felismerte.
-Catrina! De rég láttalak! Hogy vagy?
-ölelte át Clary.
-Jól, és te? Szia! -integetett Briannek.
-Brian, ők itt Aisha Wite, és Catrina
Smith. Aisha, Catrina, ő itt Brian Becker.
-Örvendek a szerencsének! -integetett neki
mosolyogva Catrina.
-Pontosan ilyennek képzeltelek el!
-gondolkodott Aisha.
Clary tágra nyílt szemekkel bámult
barátnőjére, nem értette, Aisha miért mondta ezt.
-Hogy micsoda? -vonta fel a szemöldökét
Brian is.
Clary érezte, ahogy kezdett vörösödni az
arca.
-Clary folyotn rólad beszél, hogy milyen
kedves vagy vele...
-Aisha! -csitította el hirtelen Clary.
-Értem, értem! -emelte fel védekezően a
kezeit Aisha.
Hirtelen beállt közéjük a kínos csend.
Clary haragudott Aishara, nem tudta, miért hozta ilyen kínos szituációba.
Főképp, miután nem is szokott Brianről beszélni.
-És hogy-hogy itt vagy még? -törte meg a
csendet Brian, Aishanak szegezve a kérdést. -Mármint úgy értem, hogy Clary azt
mondta, hogy visszamész Olaszországba.
-Visszamegyek? -vonta fel a szemöldökét
Aisha. Közben Clary finoman megrúgta az asztal alatt, amitől Aishanak egyből
beugrott, hogy miért mondta ezt Brian. -Ja, igen, a költözés! Még sem megyünk
el, csak Clary még nem tudott róla.
-Tényleg? Jaj, de jó! -mosolygott Clary.
Egy pillanatra azt hitte, hogy lefog
bukni, de miután Aisha vette a lapot, kicsit nyugodtabban ült a székén.
-Ez esetben lenne egy kérdésem! Nem
szeretnél a holnapi télköszöntő buliba eljönni? -kérdezte Clary.
-De, miért is ne! Catrina, eljössz te is?
-fordult Catrinahoz.
-Sajnos nem lehet, holnap nem érek rá. De
nektek jó szórakozást! -mosolygott. -De enekm most mennem kell, sziasztok!
-lépett ki a kávézóból.
-Viszont akkor, ha nem mész el, akkor nem
lenne kedved beiratkozni a suliba? Lenne az osztályból valaki, aki ennek
örülne. -kérdezte Brian.
-Hát, még nem tudom. De ki örülne neki?
-Az a fiú, aki körbe vezetett minket,
Chad.
-Nekem van barátom! -rázta a fejét azonnal
Aisha.
-Hát, Chad ennek már nem fog örülni!
nevetett Brian.
-Sajnálom, de jól megvagyok a barátommal,
Chadet meg nem is ismerem!
-Értem! -bólintott Brian.
Egy ideig még beszélgettek, a fagyos
hangulat szép lassan felolvadt. Aztán, amikor már fáradni kezdtek, hazamentek.
Aisha Claryval ment, szeretett volna még beszélni vele.
-Olaszországba? Tényleg? -tárta szét a
kezeit.
-Hirtelen nem jutott más az eszembe.
-mondta nyugodtan Clary.
-Egyáltalán miért mentem volna el?
-Nem tudom. Csak kérdezték, hogy miért nem
iratkozol be. Kellett egy indok. -rántott vállat.
-Az nem lehetett volna, hogy nem
szeretnék?!
-Akkor rákérdeztek volna, hogy miért nem.
- Mindegy! És miért nem mondtad el, hogy
van barátom?
- Mert nem tartozik rájuk! És különben is!
Most azért jöttél ide, hogy veszekedjünk? Mert akkor el is mehetsz!
Clary ideges volt, amiért Aisha így
letámadta a kérdéseivel. Felállt a kanpéról, és bement a szobájába. Nem
szereti, amikor kifaggatják. Bár ki szereti?
-Holnap még visszatérünk rá! -ordított be
neki Aisha, majd hallotta, ahogy becsapódik az ajtó. Dühösen dőlt el az ágyban.
Tudta, hogy nem aludhat el, még tanulnia is kellett. A száját húzva ült fel az
ágyban, előkereste a felszerelését, és elkezdett tanulni. Közben jött egy
hangüzenete Aishatól, miután nem volt hajlandó felvenni neki a telefont. Ez
állt benne: Szia Clary! Gondoltam, hogy nem fogod felvenni a telefont, amit meg
is értek. Nem szabadott volna úgy neked esnem, sajnálom. De te is tudod, hogy
szólnod kellett volna a dolgokról, mert ma kis híján lebuktattalak. Jobban
örültem volna annak, hogy ha megbeszéljük ezeket, mielőtt ez történne. Tudod,
hogy nem szeretek hazudni.. Bár így is úgy is az jött volna ki belőle. Na
mindegy! Minden esetre sajnálom a mai napot, örülnék, ha ezt elfelejthetnénk,
mintha mi sem történt volna. Még egyszer sajnálom, hogy olyan voltam, de
hiányzol. Tudom, hogy még csak pár napja költöztél le, de már most kezd elhűlni
a barátságunk, én pedig ezt nem akarom. Szeretném, ha holnap nyugodtan
megtudnánk ezt beszélni, esetleg ha benne lennél, leköltözhetnék hozzád, vagy
megkérem a főnököt, hogy kerítsen nekem is egy házat, és akkor minden nap
találkoznánk. Akár esetleg én is beiratkozhatnék az iskolába. Csak ennyit
akartam. Szia, jó éjszakát! Clary szomorúan dobta le maga mellé a telefont. Már
nem akarta visszahívni Aishát, ő is úgy gondolta, hogy majd holnap megbeszélik.
Így inkább tovább tanult. Már éjfél volt, amikor befejezte, és ágyba bújt,
azonnal el is aludt.
Ziláltan ébredt fel álmából. Valamiért
úfgy érezte, hogy figyeli valaki. Riadtan ült fel az ágyában, majd körbenézett.
De nem látott senkit. Kicsit nyugodtabban feküdt vissza, de szinte utána,
motoszkálást hallott. Kikelt az ágyból, és halkan odasétált az ajtóhoz. Egy
mély lélegzet kíséretében óvatosan kinyitotta, és kinézett rajta. Kár volt,
ugyanis valaki azonnal neki támadott. A támadó beleszúrta Clary kezébe a kést,
mire Clary arcon csapta, majd fellökte. Utána berohant a konyhába, és elővette
a legnagyobb kést. A támadója is megérkezett. Clary megpróbálta belé állítani a
kést, de nem sikerült, fordítva sült el. A támadója hason szúrta a késsel, majd
ellökte. Rámérte volna a következő ütést is, de valaki hirtelen átszúrta Clary
támadójának mellkasát, aki esetlenül hullott a földre. Clary ekkor már félig
eszméletlen volt, nem látta, hogy ki mentette meg. Majd elsötétült a világ.
Fájó fejjel ébredt fel. Nem tudta, hogy mi
történt, nem emlékezett. Aztán beugrott neki. Valaki, az éjszaka megtámadta, de
valaki meg is védte. Kíváncsi volt, hogy védelmezője még mindig a házban
volt-e. Kikelt az ágyból, de a hirtelen mozdulattól összecsuklott a lába.
-Vigyázz, még mindig gyenge vagy! -emelte
fel a földről egy ismerős hangú fiú.
-Luke? -kérdezte Clary.
-Igen, én vagyok!
Clary hallotta a fiú hangján, hogy
mosolyog.
-Jól vagy? -kérdezte komolyabban.
-Igen, a hasam fáj egy kicsit, de minden
oké. Hány óra van? -kérdezte aggódva. Félt, hogy lekéste az iskolát, és félt,
hogy Brian megharagszik rá.
-Fél tizenkettő múlt.
-Hát, akkor már nem lenne értelme iskolába
menni. -sóhajtott.
-Ma lesz az iskolában a buli, ugye?
-Honnan tudod?
-Csak tudom! -mosolygott a fiú. -Ahogy azt
is tudom, hogy mi vagy.
-Nem tudom, mire gondolsz!
-Arra, hogy sötét angyal vagy. Pont ezért
nem vittelek kórházba. Mert tudom, hogy a sebeitek gyorsabban begyógyulnak,
mint egy átlag emberé.
-Ezt meg honnan szedted? -vonta fel a
szemöldökét Clary.
-Meg vannak a forrásaim. De arra
alapvetően is rálehetne jönni, hogy nem vagy ember. Hisz gondolj bele! Ha egy
embert így hason szúrtak volna mint téged, nem hiszem, hogy más nap délután már
ilyen könnyedén feltudna ülni, vagy, hogy "épp hogy csak fáj"-na neki
a seb. De ne aggódj, nem foglak bántani, ahogy nem is árulom el a titkod
senkinek. Az a feladatom, hogy megvédjelek, és én ezt be is tartom. -mondta
Luke, majd felállt az ágyról. -De most hagylak pihenni.
-Várj! Hogy jutottál be?
-Nyitva volt az ajtó! -vonta fel a
szemöldökét Luke, majd egyedül hagyta Claryt a gondolataival.
Aztán eszébe jutott. Tegnap veszekedtek
Aishaval, Clary bement a szobájába, Aisha pedig elment. Csakhogy Aishanak
nincsen kulcsa a házhoz, így nyitva maradt az ajtó. Akkor így jöhettek be mind
a ketten! Luke is és a támadó is. Clary megrázta a fejét, majd kimászott az
ágyból, és óvatosan elsétált a fürdőig. Megengedte a fürdő vizet, közben fogat
mosott, utána pedig megfürdött. Közben írt egy SMS-t Briannek, hogy sajnálja,
hogy nem ment iskolába, de a bulira eltud menni, és ott majd elmondja neki,
hogy mi történt. Miután tíz perc múlva sem jött rá válasz, Clary ezt annak
vette, hogy Brian megharagudott rá. Ledobta a telefonját az ágyra, és
előkereste a hajvasalóját. Miközben vasalta a haját, Luke bement hozzá
ellenőrizni, hogy jól van-e. -Igen, nem csináltam hülyeséget, minden rendben!
-mondta türelmetlenül Clary.
Luke egy szó nélkül kiment a szobából,
magára hagyva Claryt. Clary tovább folytatta a készülődést. Nemigen szokta
magát kisminkelni, ezért ez most is elmaradt. Viszont azt nem tudta, hogy mit
vegyen fel, nem tudta, hogy egy ilyen buliba milyen ruhában kéne megjelenni.
Így végül a farmer-csizma kombinációnál maradt. Pólónak egy fekete hosszú ujjú
darabot választott, amire kis kövekkel egy szív volt kiformálva. Fölé egy
farmer dzsekit választott, majd kiment az udvarra, ott várta Briant. Aztán
eszébe jutott, hogy nem is biztos, hogy menni fog érte, miután nem is beszélték
meg, hogy együtt mennek. na meg ugye ott van az is, hogy Brian haragszik rá.
Így tíz perc várakozás után elindult. Amikor egyedül érkezett meg a bulira,
Chad felvont szemöldökkel nézett rá.
-Hol hagytad az uradat? -próbált
viccelődni.
-Nem beszéltük meg, hogy együtt jövünk,
így elindultam.
-És, hogy-hogy nem jöttél suliba?
-Öhm... lecsúsztam a lépcsőn, kicsit
rosszul éreztem magam. Felhívtam Briant, hogy bocsánatot kérjek, de nem vette
fel. Ezért jöttem a buliba, hogy majd itt bocsánatot kérjek, de nem látom sehol.
-Le volt merülve e telefonja, azért nem
vette fel. Apropó, a herceged most lépett be az ajtón. -vigyorgott Chad.
Clary hirtelen megfordult a tengelye
körül. És ekkor megbizonyosodott, hogy Chad nem veri át. Ugyanis Brian ott állt
az ajtóban, teljes életnagyságban, a szemével körbe pásztázta a termet,
tekintete megakadt Chaden és Claryn. Arca semleges volt. Lassan, komótosan
sétált feléjük, majd amikor hozzájuk ért, félre hívta Claryt.
-Minden rendben? -fürkészte most már
aggódva.
-Persze! miért ne lenne?
-Reggel, amikor mentem le érted, egy srác
nyitott ajtót. El mesélt, hogy sikítozást hallott, így bement a házba és látta,
hogy valaki megtámadott. Mondta, hogy megsérültél, és, hogy ő figyelt rád.
-Hát, most már jól vagyok! -mosolygott
kedvesen.
Örült, hogy Brian nem haragszik rá. Annak
meg végképp, hogy aggódik érte. Azt viszont nem értette, hogy Luke miért nem
szólt, hogy Brian ott volt nála. -Nem tudod, hogy ki támadott meg?
-Nem... sejtésem sincs, hogy ki lehetett!
Csak egy dolgot tudott róla, még pedig
azt, hogy egy jó angyal volt, de arról Briannek nem kellett tudnia.
-Nem rétem! Ez már nem az első alkalom,
hogy megtámadnak téged!
Clary erre nem tudott mit mondani. Ugyanis
ő tudta, hogy miért támadják meg folyton, de azt Briannek nem mondhatta el!
-Lehet, nem vagyok szimpatikus nekik!
-próbált viccelődni, mire Briantől kapott egy szúrós tekintetet. -Na jó,
ilyennel nem viccelek! -sütötte le a szemét.
-Aishat hol hagytad?
-Egyedül jön!
Clarynak teljesen kiment a fejéből, hogy
beszéljen Aishaval.
-Egy pillanat és jövök! -viharzott el a
mosdók felé. Amikor nem figyelt rá senki, elrepült. Gyorsan a házához ért, pont
időben. Ugyanis Aisha akkor ért a házhoz, mikor Clary is.
-Szia! -integetett neki mosolyogva.
-Hát te, hogy-hogy itt kint?
-Az hosszú, sztori! -nevetett kínosan
Clary. -Na, akkor mehetünk?
-Persze!
Végszóra elindultak. Megkérte Aishat, hogy
repüljenek, mert úgy gyorsabb. Így él perc múlva már a bulin találták magukat.
-Annyi a lényeg, hogy nem beszéltük meg,
hogy együtt jövünk, így én már egyszer itt voltam. Csak aztán eszembe jutott,
hogy lehet elém fogsz jönni. Így elsiettem Briantől, és haza repültem.
-Na kösz! Rólam meg meg is feledkeztél!
-viccelődött Aisha.
-És amikor te feledkeztél meg rólam
tavaly? -vonta fel mosolyogva a szemöldökét Clary.
-Oké-oké, kvittek vagyunk! -szorították
meg egymás kezét. Ebben a pillanatban viszont volt valami, ami Claryéknak
nagyon sokat jelentett.
Jó kedvel léptek be az iskola torna
termébe, ahol a buli volt. Clary egyből kiszúrta Briant a fehér, cipzáros pulóverében,
és sötét kék farmer nadrágjában, amihez egy fekete Convers-et társított.Haja
szanaszéjjel állt, mintha az imént kelt volna fel. A maga százhetvenhét
centijével épphogy, de kitűnt a többiek közül. Mintha megérezte volna, hogy
figyelik, Claryék irányába fordult, mire Clary mosolyogva integetett neki,
Brian pedig megindult feléjük.
-Szia! -intett Aishanak. -Minden rendben?
Jó gyorsan tudsz futni! -mosolygott most már Brian is.
-Persze! Bocsi, csak hívtak telefonon, és
a buliban nem hallottam volna semmit, így egy csöndesebb helyre mentem. Utána
mentem volna hozzád, de megláttam Aishat, és gondoltam, akkor majd együtt
megkeresünk!
-Értem! Nos, jöttök a lelátóra? Ott ül
Chad! -mutatott fel Brian a lelátóra, ahonnan Chad vigyorogva integetett le.
-Mehetünk! -bólintott rá a két lány.
A zenétől Clary vidámabb lett, a csöppnyi
álmosság is eltűnt a szeméből, ami eddig ott motoszkált. Az adrenalin szintje
magasabb volt a szokottnál, hirtelen mozogni támadt kedve. De inkább Brian
mellett maradt, és felsétált a lelátóra.
-Sziasztok! -ölelte át Aishát és Claryt.
Aisha furán nézett rá, Clary viszont tudta, hogy miért volt az ölelés. Aishanak
azért, mert szerelmes belé, Clarynak pedig azért, hogy ne jöjjön ki furcsán,
hogy csak Aishat öleli meg.
-Öhm, szia! -húzta össze résnyire a
szemeit Aisha. -Tudom ki vagy! Te vezettél körbe múltkor minket! -pattantak ki
a szemei.
-Tehát emlékszel! -biccentett mosolyogva
Chad.
-Igen emlékszem!
Claryék hangos beszélgetésbe kezdtek,
miközben felszerelkeztek egy kis étellel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése