9. fejezet

Clary pislogni is elfelejtett hirtelen. Hogy lehet, hogy ilyen gyorsan rájöttek? Brian tuti kifogja faggatni, hisz pont azután tűnt el, hogy Claryval elment beszélni... A lány nem akart erre gondolni, visszament a konyhába, folytatta az ebéd készítését. De egyszerűen nem tudott másra gondolni. Mi lesz, ha Brian elkezdi faggatni? Mit fog mondani neki? Egyáltalán, hogy fogja kimagyarázni magát ebből, ha őt is belerángatják? Mi lesz, ha beviszik a rendőrségre kihallgatásra? Clary végig ezen gondolkodott, amikor csöngettek. Először arra gondolt, hogy nem nyitja ki az ajtót, nem tudta, hogy ki lesz a másik végében. De aztán megindult az ajtó felé, és még mielőtt meggondolhatná magát, kinyitotta az ajtót. Senki sem állt előtte. Kilépett a teraszra, körbenézett. Sehol senki. Vállat vont, visszament a házba, és bezárta az ajtót. Amint beért a nappaliba, valaki ismét csöngetett. Clary a szemét forgatva ment az ajtóhoz és nyitotta ki. Nem szereti, amikor szórakoznak vele. Megint kinézett, de ugyanúgy nem látott senkit. Dühösen csapta be az ajtót, de most nem zárta be, megállt az ajtó előtt, várva, hogy újra csöngessenek. Amikor ez megtörtént, kirontott az ajtón, előtte pedig egy angyal állt, keserű mosolyra húzva a száját. Clary aggódni kezdett, ugyanis egyre többen jelentek meg. Félt, hogy megint megfogják támadni, de nem csináltak semmit. Megálltak az egyik angyal körül, és mindegyik Claryt nézte, keserű mosollyal az arcukon. A lány nem tudta, hogy mit csináljon. Ha elszalad, akkor vajon utána mennek? Egyáltalán miért vannak ott, ha nem azért, hogy megtámadják? Hisz csak bámulják őt... Clary földbe gyökerezett lábbal állt az angyalok előtt, várta, hogy megtámadják. De nem tették. Csak nézték. Clary lassan hátrálni kezdett, de az angyalok követték. Gyorsan belépett a házba, és bezárta az ajtót. Várta, hogy elkezdjenek rajta dörömbölni, esetleg betörjék, de nem csináltak semmit. Teljes volt a csend. És ezúttal Claryt jobban megijesztette a nagy csend, mintha kiabáltak volna. Odament az ablakhoz, és kinézett rajta. Az angyalok még mindig ott voltak, és a csukott ajtót nézték. A lány nem tudott mást tenni, felrepült a régi lakóhelyére, és megkereste a főnökét.

-Teljesen biztos vagy ebben? -vonta fel a szemöldökét a főnöke.
-Igen! Egyre többen jöttek. Majd körbeállták az egyik angyalt. Utána pedig elkezdtek bámulni. Nem csináltak semmit, csak néztek. Amikor behátráltam a házba, akkor követni kezdtek, de rájuk csuktam az ajtót. Utána pedig az ajtót bámulták!
-Szerintem valaki utasításba adta nekik.
-Kicsoda?
-Egy angyal.
-Tudják, hogy ott élek? -kérdezte Clary elhalt hangon. Bele se mert gondolni, mi lesz akkor, ha az angyalok főnöke megtudja, hogy Clary a Földön él!
-Egy páran biztosan megtudták, csak azt nem tudom, hogy honnan. Talán láttak az utcán!
-Nem, szerintem nem erről van szó!
Clarynak eszébe jutott az az este, amikor az angyalok betörtek hozzá, és megtámadták. Lehet, hogy ők híresztelték el, hogy egy rossz angyal a Földön él?
-Egyik este meglátogatott pár angyal. Szerintem ők híresztelték el, hogy lent élek. De nem értem, hogy miért nem próbálnak meg megölni!
-Mert nincsen emberi szeretted! Vagy lehet, hogy most csak figyelmeztetni akarnak, hogy az nem a te területed! Bár kitudja... Az is lehet, hogy elakarnak vinni a főnökükhöz.
-Elvinni a főnökükhöz? De miért?
-Vannak olyan rossz angyalok, akiket a főnökük szokott megölni. Olyanok, akiket ismer, és nem szívlel, mert olyat tettek, amivel neki ártottak.
-De én nem tettem semmit a főnökükkel!
-Lehet, hogy tettél, csak nem emlékszel rá! Vagy csak szimplán nem vagy szimpatikus neki! -próbált humorizálni a főnöke, hogy oldja a feszültséget, de ez sajnos nem jött össze. -De az is lehet, hogy el akarnak ijeszteni onnan! Lehet, hogy attól félnek, hogy megölöd őket.
-Egyedül? -nézett felvont szemöldökkel Clary a főnökére.
-Biztos azt hiszik, hogy nem egyedül élsz ott. Hisz be kell vallani, tényleg eléggé nagy a ház. De ezt találtam meg a leggyorsabban, és a célponthoz a legközelebb.
-És mit csináljak akkor, ha még mindig ott lesznek, vagy ismét visszajönnek?
-Nem tudom! Találd fel magad! -mondta a főnöke, majd kitessékelte Claryt az irodából.
-Ezt nem hiszem el! Most már ide sem jöhetek segítségért?! -morgott az orra alatt Clary.

-Hova lett az új lány?-kérdezte Chad Briantől.
-Biztos hazament.
-Kár. Pedig igazán megismertem volna. Főleg a barátnőjét! -gondolkodott el Chad, mire Brian nevetve gyomron könyökölte.
-Na mi van, csak nem lestoppoltad? -vigyorgott rá Chad, mire Brian még nagyobb mosolyra húzta a száját.
-Dehogy is! Alig ismerem. Nem vagyok olyan mint te, nem fogok rámozdulni! -Brian fején találta a szöget, mire Chad elnevette magát.
-Na de Brian! Ez övön aluli volt! -vigyorgott. Sokszor szórakoztatják magukat azzal, hogy a másikat piszkálják.
-Figyelem! Kérjük az összes diák jelenjen meg minél hamarabb az előcsarnokban! -szólalt meg az iskola rádiója.
-Na, vajon mi történt?
-Nem tudom. Remélem, újabb szünetet hoznak be!
-Nyugodj meg, pár nap múlva itt a téli szünet, addig kibírjuk!
-Ha nem a szünetről lesz szó, akkor miről?
-Mindjárt megtudjuk! -indult meg Brian, Chad pedig követte.
Az előcsarnokba csak úgy özönlöttek a diákok mindenhonnan. Sokan járnak az iskolába, éppen ezért szerencsés, hogy ilyen nagy az előcsarnok. Brian és Chad valahol közép tájban állt meg az igazgatótól. Ez volt a szerencsés hely, ugyanis itt hallhatták, hogy mit mond az igazgató, de nem süketültek meg a hangzavartól.
-Mindenki itt van? -szólt bele a mikrofonba.
-Igen! -ordították vissza kórusban a diákok.
-Nos lenne egy igen szomorú bejelenteni valóm. A matematika tanárotok, ma délelőtt eltűnt. Egyenlőre nem tudnak róla semmit, de keresik.
A csarnokra mély csend telepedett. Brian egy pillanatra levegőt venni is elfelejtett. Pont az után tűnt el a tanárnő, hogy Claryval kiment beszélni. Csak nem elrabolták? Mi történhetett vajon? Senki sem szólalt meg, nem tudták, hogy mégis mit mondjanak. Lehet, hogy nem szerették, mert folyton szívatta őket az órákon, de azért ilyet még neki sem kívántak. Az igazgató várta, hogy reagálnak valamit arra, amit mondott, de nem történt semmi. Mindenki állt egy helyben, így az igazgató megköszönte, hogy kifáradtak a termükből, és visszament az irodájába. Briannek még lett volna pár órája, de a tanárnő eltűnése miatt a mai napot 'ellóghatták' a diákok. Brian azonnal Clary felé vette az irányt.

Clary nem tudta, hogy mit csináljon, így kínjában visszarepült a Földre, a házához. Még mindig dühös volt, amiért a főnöke így cserben hagyta. Miközben ment be az ajtón, kicsit sikerült megnyugodnia, ugyanis az angyalok már nem voltak ott. Aztán a fejéhez kapott. A konyhában még mindig fő a tészta, amit kb. egy órával ezelőtt tett bele a fazékba. Gyorsan a konyhába rohant, de tudta, hogy annak a tésztának már annyi. Igaza is volt. A tészta annyira szét ázott, hogy nem lehetett hozzá nyúlni, mert szétfoszlott. Elkezdte kiönteni a tésztát a vízzel együtt, amikor csöngettek.
-Megyek! -kiáltott egyet, miközben megindult az ajtó felé.
-Szia! -köszönt neki Brian.
-Hát te, nem iskolába kéne lenned? -nyelt egyet Clary. Tudta, hogy miért ment oda a fiú.
-De, de elengedtek minket a mai napra. Bejöhetek? -kérdezte.
-Persze! -állt el az útból, Brian pedig bement a lakásba.
-Amikor elmentetek a matek tanárral.. -kezdte, miközben leült a kanapéra. -Azt mondtad, hogy elmentetek sétálni.
-Igen, miért?
-Nem figyelt valaki titeket?
-Nem vettem észre! -mondta Clary nyugodtságot színlelve. -Miért?
-Mert a matektanár eltűnt! Én pedig arra gondoltam, hogy talán elrabolták.
-De ki tenne ilyet? Egyáltalán miért rabolnának el egy tanárt? -kérdezte felvont szemöldökkel Clary. A kérdések csak úgy kicsúsztak a száján, pedig magában örült, hogy Brian nem őt gyanúsítja. Mondjuk ez tényleg eléggé logikus. Hisz ki hinné azt, hogy egy diák elrabolja a tanárát? Egyáltalán, utána hová vinné?
-Nem tudom! Minden esetre eltűnt, és nem találják!
Mindketten csendben voltak, Clary erre nem tudott mit mondani, Brian pedig csak ennyit tudott a dologról. Ha tudná azt is, amit Clary...