- Meg van, hogy mitől fél! –rontott be Clary a főnökéhez.
- Kopogni luxus?! –üvöltött rá. Hát igen, nem a legjobb időben kapta el.
- Bocs. Kop kop! – utánozta a hangjával, majd bement egészen a főnök íróasztaláig, hogy csak ő hallhassa, amit mond. Ugyanis a sötét angyalok lakóhelyén még a falnak is füle van.
- Igen? Akkor regélj nekem kismadár! –próbált humorizálni a főnök. Nem aratott Clarynál vele valami nagy sikert..
- Fél a sötétségtől. És két évvel ezelőtt elvesztette a testvérét. Ezeket kilehetne használni ellene!
- Hm. Van valami ötleted már, hogy hogyan csinálod?
- Hát, van egy, de az hülyeség.
- Nem olyan biztos az! –mondta.
- Ha valahogy meglehetne oldani, akkor meglehetne tréfálni egy kicsit azzal, hogy a nővére hangján szólok hozzá. Vagy akár azt, hogy beképzeltetem vele, hogy látta a nővérét.
- Beképzeltetni?
- Igen, olyan mintha látta volna, pedig nem, csak én akartam úgy, hogy lássa. De rajta kívül pedig nem látja senki. –magyarázta meg Clary.
- Ó! Ezek jók lesznek szerintem. Most megtanítalak valamire, amit senki másnak nem adhatsz tovább!
- Mire? –kezdte el érdekelni a dolog Claryt.
- Hogy hogyan képzeltess el dolgokat másokkal.
- Oké, benne vagyok! –vágta rá azonnal.
- Először is, ahhoz, hogy emberi vagy más fajta alakot tudj elképzeltetni a személlyel, először látnod kell azt, amit, vagy akit el akarsz vele képzeltetni. Szóval ezt csak azután fogod tudni használni rajta, miután láttad a nővérét. Ha már láttad, akkor összpontosítanod kell mindkettejükre. Mindkettőjüket látnod kell a képzeletedben, és ha ez sikerül, akkor képzeld el, hogy belebújsz a nővérének a testébe. Ha ezt sikerült elérned, akkor kezdj el beszélni hozzá, mint pl., szia, öcsi! Én vagyok az! Vagy valami ilyesmiket. És ha sikerült az ő testébe bújnod, akkor a nővére hangján fogsz megszólalni. –hadarta el a főnöke.
- És honnan fogom tudni, hogy sikerült a testébe bújnom?
- Onnan, hogy akkor a képzeletedben te fogsz a fiúval szemben állni, és nem a nővére. Vagyis te fogsz előtte állni a nővérének a testében!
- Azta! –ámuldozott Clary.
- Próbáljuk ki! Összpontosíts a lányomra és rám. Ha ez megvan, akkor képzeld magad a lányomnak.
- Rendben! –bólintott.
Clary nem tudta, hogy ehhez muszáj lenne-e becsuknia a szemét, de ő anélkül próbálkozott, ugyanis kicsit nézné csak hülyének Brian, ha hirtelen megállna, becsukná a szemét, és nem nyitná ki. Így elkezdte nézni a főnököt. Nem vette le róla a szemét, úgy összpontosított rá, és a lányára. Hirtelen meglátta kettejüket az elméjében. Ahogy a főnöke mondta, a lányának kezdte el képzelni magát. Majd amikor csak a főnököt látta maga előtt, megszólalt.
- Szia apu!
És bevált! A hangja olyan volt, mint Lara-é, amit a főnök is észrevett.
- Gratulálok, sikerült! –bólintott elismerően.
Már nem összpontosított rájuk, így az elme trükknek vége lett.
- Ha így csinálod a fiúval is, akkor sima ügy lesz! –mondta, ezzel befejezve Clary tanítását.
Miután tíz óra volt, Clary hazament készülődni. Megfürdött, felöltözött, és elindult. Leszállt a Földre, és elsétált Brianék házáig. Amikor az ajtó elé ért, vett egy mély levegőt, és becsöngetett.
-Szia! -köszönt. -Vagyis elnézést, jó napot! -köszönt udvariasabban, ugyanis Brian anyukája nyitott ajtót.
-Szia! -köszönt mosolyogva. -Briant keresed? Csak mert ő nincs itthon, pár perce ment el.
-Rendben, köszönöm, majd később visszajövök akkor. Viszlát! -integetett Clary mosolyogva, és már épp indult volna el, amikor Brian anyukája tovább folytatta.
-Ha gondolod, akkor bejöhetsz nyugodtan, és megvárhatod! -intett maga mögé mosolyogva.
-Tényleg? Köszönöm! -fogadta el Clary mosolyogva.
Clary kicsit vonakodva ment be, a betörés emlékei még mindig benne voltak.
-Ülj le a kanapéra! Kérsz valamit inni? Biztos új vagy még, nem láttalak errefelé! -jött izgalomba Brian anyukája.
-Igen, új vagyok, nemrég költöztem ide. Tegnap találkoztam a fiával, megkértem, hogy kísérjen körbe. Ezért vagyok most itt.
-Értem! Nem gondoltam volna, hogy majd egyszer ő fog körbekísérni a városban valakit! -mondta az anyja, látszólag őszintén, amire Clary felvonta a szemöldökét.
-Miért?
-Mert elképesztően lusta! És azzal, akit nem ismer, elképesztően bunkó is! -rázta a fejét hitetlenül Brian anyja.
Na, erre pedig Clary rázta a fejét hitetlenül. Hogyan mondhat egy anya ilyet a gyerekére? -gondolta Clary.
-Megjöttem! -hallotta meg Clary Brian hangját.
-Hogy hogy ilyen hamar? -kiáltott vissza az anyja.
-Úgy, hogy siettem! -lépett be a nappaliba Brian. -Oh, szia! -köszönt zavartan Clarynak.
-Rosszkor jöttem? -nézett a fiúra felvont szemöldökkel.
-Nem, az én hibám! Teljesen ki ment a mai nap a fejemből! -húzta el a száját.
-Kivel beszélgetsz Brian? -lépett mellé egy magas, kék szemű, szőke hajú lány, és miközben beszélt, Brian vállára hajtotta a fejét. Minden fiú álma egy ilyen lány! -gondolta Clary. -Hát te meg ki vagy? -méregette a lány Claryt amolyan 'esélyed sincs nála, ő az enyém' nézéssel.
-Az lényegtelen! -nevette le magát kínosan Clary. -Majd máskor körbe kísérsz. Vagy .
tudod mit? Inkább nem kell, kössz! -állt meg Brian mellett Clary, majd tovább ment.
-Várj! -ment utána Brian. -Megkérem, hogy menjen haza, és akkor körbe tudlak kísérni!
-Így is ferde szemmel néz rám, pedig még csak azt sem tudja, hogy ki vagyok, és, hogy miért vagyok itt. Ha most lemondod, száz százalékig biztos vagyok benne, hogy még álmomban is kísérteni fog érte! -mondta Clary tágra nyílt szemekkel, mire Brian elkezdett nevetni.
-Hidd el, hogy nem fog! -mondta, majd Clary válaszát meg sem várva visszament a nappaliba, és elkezdett beszélni a lánnyal.
A lány bólintott, és elindult Clary felé. Aztán Clary rájött, hogy az ajtóhoz indult. Miközben elment mellette, szúrós szemmel nézett rám.
-Hát úgy látszik, vele sem leszünk 'legjobb barik' -mutatott idézőjelet Clary, mire Brian ismét nevetni kezdett.
-Nem nézi jó szemmel, hogy vannak lány ismerőseim!
-A barátnőd?
-Igen! -bólintott.
-Akkor már értem.
-Mit? -nézett a fiú furcsán Claryre.
-Hát, hogy ilyen szúrós szemmel néz a lány ismerőseidre. -mondta neki Clary, miközben elindultak.
-Attól még néha idegesítő. Mondtam már neki, hogy bízhat bennem, de nem hallgat arra, amit mondok neki. vagyis az ilyenekre nem.
-Sok olyan fiú van aki ezt mondja, de nagyon kevés az, aki ezt komolyan is gondolja, és be is tartja! Lehet, hogy őt is csalták már meg! -magyarázta Clary.
-Hát jó, de most vegyük példának azt, hogy te vagy a barátnőm, és vertek már át. Attól még hagynád, hogy legyenek lány ismerőseim nem? -kérdezte Brian.
-Igen, hagynám. -bólintott Clary.
-Na, erről beszélek! -tárta szét a karjait Brian tanácstalanul.
-Mindenki máshogy fogja fel az ilyeneket, majd megbékél! -mosolygott rá Clary.
-Ne légy ebben olyan biztos! -nézett rá a fiú nagy szemekkel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése